A hatos feladat leggyakrabban a központi gondolatra kíváncsi. Ahhoz, hogy ezt megtudjuk, először is meg kell értenünk a verset, a szöveget, amit elemzésre kapunk. Legkönnyebben egy példán keresztül lehet elmagyarázni.
Mindenki számára ismerősen kellene csengjen George Bacovia Plumb című verse.
George Bacovia - Plumb
Dormeau adânc sicriele de plumb,
Și flori de plumb și funerar vestmânt --
Stam singur în cavou... și era vânt...
Și scârțiau coroanele de plumb.
Dormea întors amorul meu de plumb
Pe flori de plumb, și-am început să-l strig --
Stam singur lângă mort... și era frig...
și-i atârnau aripile de plumb.
George Bacovia -Ólom (fordította Szabo Aletta)
Mélyen aludtak az ólom koporsók,
Ólomvirágok és halotti leplek -
Sírboltban magunk voltunk... szelek jártak...
És sercegtek az ólom koszorúk.
Ólom szerelmem fordítva álmodott
Ólomszirmokon, és hívni kezdetem-
Egyedül álltam mellettem halottam ...
Hideg volt... lecsüng az ólom tollazat...
Forrás
Strofa I surprinde elemente ale unui cadru spațial închis, apăsător, sufocant în care eul liric se simte claustrat. Az első versszak szavai egy zárt, nyomasztó, fullasztó környezetet írnak le, melybe bezárva érzi magát a lírai én.
Se formează un câmp semantic al universului mortuar: "sicriele de plumb", "vesmântul funerar", "flori de plumb", "coroane de plumb". A használt szómező egy halott világot jelenít meg: "ólom koporsó", "halotti lepel", "ólom, virágok", "ólom koszorúk".
Aceste elemente construiesc un decor artificial în care, prin repetarea epitetului "de plumb", se creează impresia unei existențe fără sens și fără posibilitatea înălțării. Ezek az elemek, és az "ólom(ból való)" művészi jelző állandó ismételgetése, egy értelem nélküli, és a felemelkedés lehetősége nélküli létezést sugall.
Toate obiectele sunt marcate de împietrire, chiar și florile care exprimă de obicei gingășia și frumusețea lumii. Minden tárgy megkövült, és még a virágok is, mleyek máskor a szépséget, a törékenységet szimbolizálják, most halottak.
Verbul cu care debutează primul vers "dormeau" este o metaforă a morții care prin imperfectul formei sugerează un sfârșit continuu specific liricii bacoviene. Az első versszak kezdő igéje: "aludtak", a halál metaforája. Nem véletlen a befejezetlen mólt használata, hisz ez érzékelteti, hogy a végtelenről beszélünk.
În plus epitetul "adânc" insistă asupra profunzimii senzației de moarte, întărită ulterior prin repetarea simbolului "plumb". Nem véletlen a "mély" jelző használata sem, hisz ez érzékelteti az érzés intetnzitását, melyet csak fokoz az "ólom".
Eul liric este prezent într-o ipostază lipsită de orice inițiativă într-o însingurare totală: "stam singur". A lírai én teljesen egyedül van, elszigetelve, és nem is akar ebből az állapotból kitörni.
Unicul element ce creează impresia de mișcare dar produce efectele reci ale morții este vântul: punctele de suspensie îi adâncesc semnificațiile spre ideea de pustiire interioară. Az egyetlen elem, mely mozgást visz ebbe a mozdulatlanságba, a szél, de ez is hideg, tehát ugyancsak a halál metaforájaként értelmezhető. Az ismétlődő három pont a belső lepusztultságot, elhagyatottságot hivatott kiemelni.
Verbul "scârțiau" din ultimul vers întărește senzația de acută dizarmonie între eul liric și universul lipsit de viață, fără sens, terorizant. A "sercegtek" (csikorogtak) az első versszak végén megerősíti a diszharmóniát, mely fennáll a lírai én és a lélektelen, értelmetlen univerzum között.
Cadrul temporal nu este precizat, dar atmosfera marcată sugerează nocturnul. Az időtényező nincs feltüntetve, de a hangulatból arra következtethetünk, hogy esteledik.
Ez egy nagyon részletes, beható elemzése az első versszaknak. Amikor csak néhány szó áll a rendelkezésedre, törekedj arra, hogy a leglényegesebb, legfontosabb információkat közöld csak.
Később, a szimbolizmusnál még lesz szó erről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése