2014. július 24., csütörtök
A román népi irodalom
Egy újabb Prezi-s bejegyzés. Az előző bővített, magyar változata. Nyolcadikosoknak is ajánlott.
2014. július 13., vasárnap
A román nyelv eredete
A változatosság gyönyörködtett, ezért ezt a leckét a Prezi oldalán érhetitek el.
2014. július 11., péntek
Költői nyelv
Az utolsó két Caracteristicile limbajului poetic
Ambiguitatea este o trăsătură a liricii contemporane. A kétértelműség a kortárs líra sajátja. Ea este realizată fără încărcătură de figuri de stil, efort sporit de descifrare a înţelesurilor. A stílusalakzatok halmozása nélkül valósul meg.
A lehető legjobb példa efajta kétértelműségre a következő mondat: Reginam occidere nolite timere bonum est si omnes consentiunt ego non contradico. Ezt Merániai János esztergomi érsek írta híres levelében dodonai kétértelműséggel.
Ez a mondat magyarul így hangzik:
A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem.
A szöveg kétféle, egymással ellentétes értelme csupán a vesszők alkalmazásával áll elő:
A királynét megölni nem kell, félnetek jó lesz, ha mindenki egyetért, én nem, ellenzem. (nem kell megölni a királynét)
A királynét megölni nem kell félnetek, jó lesz, ha mindenki egyetért, én nem ellenzem. (meg kell ölni a királynét)
Bővebben erről itt.
Expresivitatea se realizează atât prin figuri de stil, imagini artistice, prin topică şi prozodie, cât şi prin modul specific al fiecărui poet de a folosi materialul lexical al limbii. A kifejezőkészség a stílusalakzatok, művészi képek, szórend és a verselemek összefonódása a költő nyelvezet-használata tekintetében.
Érthetőbben: minden írónak,költőnek saját stílusa van. Ha egy fogalmazást kell írnod egy adott témában, teljesen más lesz, mint a padtársadé, pedig ugyanarról írtok. Más a szóhasználatotok, az elképzelésetek. Vannak írók, akiket szeretsz, szívesen olvasol, másokat ki nem állhatsz. Van, aki pörgeti az eseményeket, csak kapkodod a fejed (Veronica Roth, Jules Verne), mások pedig nagy hangsúlyt helyeznek a leírásokra, a részletes bemutatásra (Jókai Mór, Liviu Rebreanu, Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij).
Ha azt kéri a feladat, hogy mutasd be ezt a sajátosságot, keress olyan specifikus szókapcsolatokat, szóhasználatot, amivel nem találkoztál még. Ha ismertebb az író, tanultál már tőle, könnyebb lehet.
Sugestia este principala caracteristică a limbajului poetic simbolist, prin care, cu ajutorul simbolurilor şi al imaginilor artistice, este construit mesajul. A szuggesztió (sugalmazás) a szimbolisták sajátja. A szimbólumokon és költői képeken keresztül csak megvilágítanak gondolatokat, azok értelmezése már az olvasó feladata. Egy szimbolista soha nem mond ki konkrét dolgokat, csak sejtelmesen utal rá.
Nagyon jó példa erre Bacovia Plumb című verse. Itt találsz elemést róla.
Reflexivitatea este tendinţa de a filozofa pe marginea unei stări existenţiale
poetul se avântă în formule generalizatoare despre lume, viaţă, destin. A reflexivitás (visszahatás) a költő, író eszmefuttatása az élet nagy kérdéseiről, mint vilég, élet, sors, az élet értelme stb. Azért visszahatás, mert "saját magáról gondolkozik".
Példaként a magyar irodalomból Petőfi Sándor Egy gondoloat bánt engemet című versét lehetne említeni. A költő saját elmúlásáról elmélkedik, az élete értelméről.
Ambiguitatea este o trăsătură a liricii contemporane. A kétértelműség a kortárs líra sajátja. Ea este realizată fără încărcătură de figuri de stil, efort sporit de descifrare a înţelesurilor. A stílusalakzatok halmozása nélkül valósul meg.
A lehető legjobb példa efajta kétértelműségre a következő mondat: Reginam occidere nolite timere bonum est si omnes consentiunt ego non contradico. Ezt Merániai János esztergomi érsek írta híres levelében dodonai kétértelműséggel.
Ez a mondat magyarul így hangzik:
A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem.
A szöveg kétféle, egymással ellentétes értelme csupán a vesszők alkalmazásával áll elő:
A királynét megölni nem kell, félnetek jó lesz, ha mindenki egyetért, én nem, ellenzem. (nem kell megölni a királynét)
A királynét megölni nem kell félnetek, jó lesz, ha mindenki egyetért, én nem ellenzem. (meg kell ölni a királynét)
Bővebben erről itt.
Expresivitatea se realizează atât prin figuri de stil, imagini artistice, prin topică şi prozodie, cât şi prin modul specific al fiecărui poet de a folosi materialul lexical al limbii. A kifejezőkészség a stílusalakzatok, művészi képek, szórend és a verselemek összefonódása a költő nyelvezet-használata tekintetében.
Érthetőbben: minden írónak,költőnek saját stílusa van. Ha egy fogalmazást kell írnod egy adott témában, teljesen más lesz, mint a padtársadé, pedig ugyanarról írtok. Más a szóhasználatotok, az elképzelésetek. Vannak írók, akiket szeretsz, szívesen olvasol, másokat ki nem állhatsz. Van, aki pörgeti az eseményeket, csak kapkodod a fejed (Veronica Roth, Jules Verne), mások pedig nagy hangsúlyt helyeznek a leírásokra, a részletes bemutatásra (Jókai Mór, Liviu Rebreanu, Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij).
Ha azt kéri a feladat, hogy mutasd be ezt a sajátosságot, keress olyan specifikus szókapcsolatokat, szóhasználatot, amivel nem találkoztál még. Ha ismertebb az író, tanultál már tőle, könnyebb lehet.
Sugestia este principala caracteristică a limbajului poetic simbolist, prin care, cu ajutorul simbolurilor şi al imaginilor artistice, este construit mesajul. A szuggesztió (sugalmazás) a szimbolisták sajátja. A szimbólumokon és költői képeken keresztül csak megvilágítanak gondolatokat, azok értelmezése már az olvasó feladata. Egy szimbolista soha nem mond ki konkrét dolgokat, csak sejtelmesen utal rá.
Nagyon jó példa erre Bacovia Plumb című verse. Itt találsz elemést róla.
Reflexivitatea este tendinţa de a filozofa pe marginea unei stări existenţiale
poetul se avântă în formule generalizatoare despre lume, viaţă, destin. A reflexivitás (visszahatás) a költő, író eszmefuttatása az élet nagy kérdéseiről, mint vilég, élet, sors, az élet értelme stb. Azért visszahatás, mert "saját magáról gondolkozik".
Példaként a magyar irodalomból Petőfi Sándor Egy gondoloat bánt engemet című versét lehetne említeni. A költő saját elmúlásáról elmélkedik, az élete értelméről.
Költői gondolat - művészi eszközök
Az előző bejegyzésben már találkoztál hasonló feladattal, de ezen csavartak egy kicsit. Ugyancsak a cím magyarázatára kíváncsiak, de két lényeges különbséggel: van szókorlát (annál se többet, se kevesebbet) és nem nagy általánosságban kíváncsiak a vers és a szöveg összefüggésére, hanem a művészi eszközök behatóbb ismerete szükséges.
Comentează, în 60–100 de cuvinte, ultima strofă a textului dat, prin evidențierea relației dintre ideea poetică şi mijloacele artistice.
A megadott vers: Vasile Alecsandri, Pe coastele Calabrei. A csillagozott szavak magyarázata megtalálható a vers végén.
Pe coastele Calabrei* vaporu-naintează
În unda luminoasă ce noaptea fosforează*;
El taie-o brazdă lungă pe-al mării plai senin,
Şi luna, vas de aur, pluteşte-n ceruri lin.
În dreapta, pe-ntuneric, se-nalţă-un negru munte,
Vulcanul bătrân Etna cu lava stinsă-n frunte;
Sehastru ce cunoaşte al globului mister,
El pare că din sânu-i azvârle stele-n cer.
În stânga e Carybda* sălbatică, stâncie.
Din zare se întinde o punte argintie
Pe care se îndreaptă vaporul legănat,
Ce calcă orizonul cu stele semănat.
Dorm valurile mării sub atmosfera caldă.
În baie azurie Sicilia se scaldă;
Şi-n umbră călătorul, ţintind ochii spre mal,
Aspiră-al Syracusei* parfum oriental.
* Calabria – regiune a Italiei meridionale
* fosforează – (înv.) luminează în întuneric, manifestă fenomenul de fosforescenţă
* Carybda – monstru acvatic care trăia pe o stâncă din strâmtoarea Messina; înghiţea uriaşe cantităţi de apă şi, odată cu ea, tot ceea ce plutea în apropiere
* Syracusa – port pe coasta răsăriteană a Siciliei
Ultima strofă a poeziei “Pe coastele Calabrei “ de Vasile Alecsandri prezintă imaginea Siciliei înconjurată de valurile mării. A vers utolsó szakasza bemutatja a tenger hullámaival körülvett Szicília partjait.
Cromatica tabloului este sugerată de epitetul “azurie”şi de personificarea “Dorm valurile mării sub atmosfera caldă”. A kép színességét az "azúr" jelző és az "A tenger hullámai alszanak a meleg légkör alatt" megszemélyesítés sugallja.
Imaginile vizuale se împletesc cu o imagine olfactivă: ”Aspiră-al Syracusei parfum oriental.”A látvány összeolvad a szaglási képpel: "Syracuza keleti illata felé törekszik".
Tabloul prezentat transmite o stare de linişte, de echilibru. A bemutaott kép nyugalmat, kiegyensúlyozottságot közvetít.
Prezenţa călătorului în mijlocul acestui tablou întăreşte această impresie. Azzal, hogy az utazó mindezen kép közepén áll, csak megerősíti ezt az érzést.
Versurile au rimă împerecheată, iar măsura este de 14 silabe. A verssorok páros rímmel és 14-es szótagszámmal rendelkeznek.
Comentează, în 60–100 de cuvinte, ultima strofă a textului dat, prin evidențierea relației dintre ideea poetică şi mijloacele artistice.
A megadott vers: Vasile Alecsandri, Pe coastele Calabrei. A csillagozott szavak magyarázata megtalálható a vers végén.
Pe coastele Calabrei* vaporu-naintează
În unda luminoasă ce noaptea fosforează*;
El taie-o brazdă lungă pe-al mării plai senin,
Şi luna, vas de aur, pluteşte-n ceruri lin.
În dreapta, pe-ntuneric, se-nalţă-un negru munte,
Vulcanul bătrân Etna cu lava stinsă-n frunte;
Sehastru ce cunoaşte al globului mister,
El pare că din sânu-i azvârle stele-n cer.
În stânga e Carybda* sălbatică, stâncie.
Din zare se întinde o punte argintie
Pe care se îndreaptă vaporul legănat,
Ce calcă orizonul cu stele semănat.
Dorm valurile mării sub atmosfera caldă.
În baie azurie Sicilia se scaldă;
Şi-n umbră călătorul, ţintind ochii spre mal,
Aspiră-al Syracusei* parfum oriental.
* Calabria – regiune a Italiei meridionale
* fosforează – (înv.) luminează în întuneric, manifestă fenomenul de fosforescenţă
* Carybda – monstru acvatic care trăia pe o stâncă din strâmtoarea Messina; înghiţea uriaşe cantităţi de apă şi, odată cu ea, tot ceea ce plutea în apropiere
* Syracusa – port pe coasta răsăriteană a Siciliei
Ultima strofă a poeziei “Pe coastele Calabrei “ de Vasile Alecsandri prezintă imaginea Siciliei înconjurată de valurile mării. A vers utolsó szakasza bemutatja a tenger hullámaival körülvett Szicília partjait.
Cromatica tabloului este sugerată de epitetul “azurie”şi de personificarea “Dorm valurile mării sub atmosfera caldă”. A kép színességét az "azúr" jelző és az "A tenger hullámai alszanak a meleg légkör alatt" megszemélyesítés sugallja.
Imaginile vizuale se împletesc cu o imagine olfactivă: ”Aspiră-al Syracusei parfum oriental.”A látvány összeolvad a szaglási képpel: "Syracuza keleti illata felé törekszik".
Tabloul prezentat transmite o stare de linişte, de echilibru. A bemutaott kép nyugalmat, kiegyensúlyozottságot közvetít.
Prezenţa călătorului în mijlocul acestui tablou întăreşte această impresie. Azzal, hogy az utazó mindezen kép közepén áll, csak megerősíti ezt az érzést.
Versurile au rimă împerecheată, iar măsura este de 14 silabe. A verssorok páros rímmel és 14-es szótagszámmal rendelkeznek.
Vers címének elemzése
A következő felhívó szöveg ismerős lehet a nyolcadik osztály végén letett vizsgáról.
Prezintă semnificaţia titlului în relaţie cu textul poeziei date.
Mi is ilyenkor a teendőnk? Visszaemlékszünk, hogy tanárunk, tanárnőnk mit is mondott annak idején. Na, de ki az aki emlékszik?
Jöjjön egy kis reboot.
A vers, melyet megadnak legyen mondjuk a Noapte de iarnă George Topârceanu-tól.
(Ez csak egy részlet a versből. A teljes verset itt találod.)
Cad din cer mărgăritare
Pe oraşul adormit...
Plopii, umbre solitare
În văzduhul neclintit,
Visători ca amorezii
Stau de veghe la fereastră,
Şi pe marmura zăpezii
Culcă umbra lor albastră.
Iarna!... Iarna tristă-mbracă
Streşinile somnoroase,
Pune văl de promoroacă
Peste pomi şi peste case.
Scoate-o lume ca din basme
În lumini de felinare -
Umple noaptea de fantasme
Neclintite şi bizare.
Din ogeagul de cărbune
Face albă colonadă
Şi pe trunchiuri negre pune
Capiteluri de zăpadă,
Iar prin crengile cochete
Flori de marmură anină, -
O ghirlandă de buchete
Care tremură-n lumină.
Reci podoabe-n ramuri goale
Plouă fără să le scuturi,
Ici, risipă de petale,
Colo, roi uşor de fluturi...
Mivel ennél a feladatnál nincs megadva, hogy hány szóba vagy sorba kell beleférned, írhatsz többet, de nem ajánlom, hogy nagyon elhúzd. Három összetett mondat bőven elég.
Az első mondat(ok) meg kell határozza, hogy ki írta a verset, mi a címe, és ez a cím milyen szófajokból áll.
Itt valahogy így nézne ki: Titlul poeziei "Noapte de iarnă" de George Topârceanu este alcătuită din două substantive și o prepoziție. Titlul sintetizează conținutul poeziei. (A cím összefoglalja a vers mondanivalóját.)
A folytatásban egy pár szót ejtünk a vers hangultáról, mondanivalójáról: Este descris un tablou nocturn şi hibernal, care sugerează discret, prin noapte şi frig, singurătatea şi tristeţea eului liric în ipostază de îndrăgostit fără speranţă. Egy éjszakai tájképet fest le a költő, mely finoman sugallja a lírai én egyedüllétét, szomorúságát a reménytelen szerelemben.
Ezzel gyakorlatilag minden lényeges információt elmondtál, nem kell nagyon szaporítani a szót. A nagy gond itt is az, hogy mennyire sikerült megértened a szöveget. Erre csak egy tanácsom van így hirtelen: sokat olvasni, fordítani.
Prezintă semnificaţia titlului în relaţie cu textul poeziei date.
Mi is ilyenkor a teendőnk? Visszaemlékszünk, hogy tanárunk, tanárnőnk mit is mondott annak idején. Na, de ki az aki emlékszik?
Jöjjön egy kis reboot.
A vers, melyet megadnak legyen mondjuk a Noapte de iarnă George Topârceanu-tól.
(Ez csak egy részlet a versből. A teljes verset itt találod.)
Cad din cer mărgăritare
Pe oraşul adormit...
Plopii, umbre solitare
În văzduhul neclintit,
Visători ca amorezii
Stau de veghe la fereastră,
Şi pe marmura zăpezii
Culcă umbra lor albastră.
Iarna!... Iarna tristă-mbracă
Streşinile somnoroase,
Pune văl de promoroacă
Peste pomi şi peste case.
Scoate-o lume ca din basme
În lumini de felinare -
Umple noaptea de fantasme
Neclintite şi bizare.
Din ogeagul de cărbune
Face albă colonadă
Şi pe trunchiuri negre pune
Capiteluri de zăpadă,
Iar prin crengile cochete
Flori de marmură anină, -
O ghirlandă de buchete
Care tremură-n lumină.
Reci podoabe-n ramuri goale
Plouă fără să le scuturi,
Ici, risipă de petale,
Colo, roi uşor de fluturi...
Mivel ennél a feladatnál nincs megadva, hogy hány szóba vagy sorba kell beleférned, írhatsz többet, de nem ajánlom, hogy nagyon elhúzd. Három összetett mondat bőven elég.
Az első mondat(ok) meg kell határozza, hogy ki írta a verset, mi a címe, és ez a cím milyen szófajokból áll.
Itt valahogy így nézne ki: Titlul poeziei "Noapte de iarnă" de George Topârceanu este alcătuită din două substantive și o prepoziție. Titlul sintetizează conținutul poeziei. (A cím összefoglalja a vers mondanivalóját.)
A folytatásban egy pár szót ejtünk a vers hangultáról, mondanivalójáról: Este descris un tablou nocturn şi hibernal, care sugerează discret, prin noapte şi frig, singurătatea şi tristeţea eului liric în ipostază de îndrăgostit fără speranţă. Egy éjszakai tájképet fest le a költő, mely finoman sugallja a lírai én egyedüllétét, szomorúságát a reménytelen szerelemben.
Ezzel gyakorlatilag minden lényeges információt elmondtál, nem kell nagyon szaporítani a szót. A nagy gond itt is az, hogy mennyire sikerült megértened a szöveget. Erre csak egy tanácsom van így hirtelen: sokat olvasni, fordítani.
A vers/szakasz központi gondolata
A hatos feladat leggyakrabban a központi gondolatra kíváncsi. Ahhoz, hogy ezt megtudjuk, először is meg kell értenünk a verset, a szöveget, amit elemzésre kapunk. Legkönnyebben egy példán keresztül lehet elmagyarázni.
Mindenki számára ismerősen kellene csengjen George Bacovia Plumb című verse.
George Bacovia - Plumb
Dormeau adânc sicriele de plumb,
Și flori de plumb și funerar vestmânt --
Stam singur în cavou... și era vânt...
Și scârțiau coroanele de plumb.
Dormea întors amorul meu de plumb
Pe flori de plumb, și-am început să-l strig --
Stam singur lângă mort... și era frig...
și-i atârnau aripile de plumb.
George Bacovia -Ólom (fordította Szabo Aletta)
Mélyen aludtak az ólom koporsók,
Ólomvirágok és halotti leplek -
Sírboltban magunk voltunk... szelek jártak...
És sercegtek az ólom koszorúk.
Ólom szerelmem fordítva álmodott
Ólomszirmokon, és hívni kezdetem-
Egyedül álltam mellettem halottam ...
Hideg volt... lecsüng az ólom tollazat...
Forrás
Strofa I surprinde elemente ale unui cadru spațial închis, apăsător, sufocant în care eul liric se simte claustrat. Az első versszak szavai egy zárt, nyomasztó, fullasztó környezetet írnak le, melybe bezárva érzi magát a lírai én.
Se formează un câmp semantic al universului mortuar: "sicriele de plumb", "vesmântul funerar", "flori de plumb", "coroane de plumb". A használt szómező egy halott világot jelenít meg: "ólom koporsó", "halotti lepel", "ólom, virágok", "ólom koszorúk".
Aceste elemente construiesc un decor artificial în care, prin repetarea epitetului "de plumb", se creează impresia unei existențe fără sens și fără posibilitatea înălțării. Ezek az elemek, és az "ólom(ból való)" művészi jelző állandó ismételgetése, egy értelem nélküli, és a felemelkedés lehetősége nélküli létezést sugall.
Toate obiectele sunt marcate de împietrire, chiar și florile care exprimă de obicei gingășia și frumusețea lumii. Minden tárgy megkövült, és még a virágok is, mleyek máskor a szépséget, a törékenységet szimbolizálják, most halottak.
Verbul cu care debutează primul vers "dormeau" este o metaforă a morții care prin imperfectul formei sugerează un sfârșit continuu specific liricii bacoviene. Az első versszak kezdő igéje: "aludtak", a halál metaforája. Nem véletlen a befejezetlen mólt használata, hisz ez érzékelteti, hogy a végtelenről beszélünk.
În plus epitetul "adânc" insistă asupra profunzimii senzației de moarte, întărită ulterior prin repetarea simbolului "plumb". Nem véletlen a "mély" jelző használata sem, hisz ez érzékelteti az érzés intetnzitását, melyet csak fokoz az "ólom".
Eul liric este prezent într-o ipostază lipsită de orice inițiativă într-o însingurare totală: "stam singur". A lírai én teljesen egyedül van, elszigetelve, és nem is akar ebből az állapotból kitörni.
Unicul element ce creează impresia de mișcare dar produce efectele reci ale morții este vântul: punctele de suspensie îi adâncesc semnificațiile spre ideea de pustiire interioară. Az egyetlen elem, mely mozgást visz ebbe a mozdulatlanságba, a szél, de ez is hideg, tehát ugyancsak a halál metaforájaként értelmezhető. Az ismétlődő három pont a belső lepusztultságot, elhagyatottságot hivatott kiemelni.
Verbul "scârțiau" din ultimul vers întărește senzația de acută dizarmonie între eul liric și universul lipsit de viață, fără sens, terorizant. A "sercegtek" (csikorogtak) az első versszak végén megerősíti a diszharmóniát, mely fennáll a lírai én és a lélektelen, értelmetlen univerzum között.
Cadrul temporal nu este precizat, dar atmosfera marcată sugerează nocturnul. Az időtényező nincs feltüntetve, de a hangulatból arra következtethetünk, hogy esteledik.
Ez egy nagyon részletes, beható elemzése az első versszaknak. Amikor csak néhány szó áll a rendelkezésedre, törekedj arra, hogy a leglényegesebb, legfontosabb információkat közöld csak.
Később, a szimbolizmusnál még lesz szó erről.
Mindenki számára ismerősen kellene csengjen George Bacovia Plumb című verse.
George Bacovia - Plumb
Dormeau adânc sicriele de plumb,
Și flori de plumb și funerar vestmânt --
Stam singur în cavou... și era vânt...
Și scârțiau coroanele de plumb.
Dormea întors amorul meu de plumb
Pe flori de plumb, și-am început să-l strig --
Stam singur lângă mort... și era frig...
și-i atârnau aripile de plumb.
George Bacovia -Ólom (fordította Szabo Aletta)
Mélyen aludtak az ólom koporsók,
Ólomvirágok és halotti leplek -
Sírboltban magunk voltunk... szelek jártak...
És sercegtek az ólom koszorúk.
Ólom szerelmem fordítva álmodott
Ólomszirmokon, és hívni kezdetem-
Egyedül álltam mellettem halottam ...
Hideg volt... lecsüng az ólom tollazat...
Forrás
Strofa I surprinde elemente ale unui cadru spațial închis, apăsător, sufocant în care eul liric se simte claustrat. Az első versszak szavai egy zárt, nyomasztó, fullasztó környezetet írnak le, melybe bezárva érzi magát a lírai én.
Se formează un câmp semantic al universului mortuar: "sicriele de plumb", "vesmântul funerar", "flori de plumb", "coroane de plumb". A használt szómező egy halott világot jelenít meg: "ólom koporsó", "halotti lepel", "ólom, virágok", "ólom koszorúk".
Aceste elemente construiesc un decor artificial în care, prin repetarea epitetului "de plumb", se creează impresia unei existențe fără sens și fără posibilitatea înălțării. Ezek az elemek, és az "ólom(ból való)" művészi jelző állandó ismételgetése, egy értelem nélküli, és a felemelkedés lehetősége nélküli létezést sugall.
Toate obiectele sunt marcate de împietrire, chiar și florile care exprimă de obicei gingășia și frumusețea lumii. Minden tárgy megkövült, és még a virágok is, mleyek máskor a szépséget, a törékenységet szimbolizálják, most halottak.
Verbul cu care debutează primul vers "dormeau" este o metaforă a morții care prin imperfectul formei sugerează un sfârșit continuu specific liricii bacoviene. Az első versszak kezdő igéje: "aludtak", a halál metaforája. Nem véletlen a befejezetlen mólt használata, hisz ez érzékelteti, hogy a végtelenről beszélünk.
În plus epitetul "adânc" insistă asupra profunzimii senzației de moarte, întărită ulterior prin repetarea simbolului "plumb". Nem véletlen a "mély" jelző használata sem, hisz ez érzékelteti az érzés intetnzitását, melyet csak fokoz az "ólom".
Eul liric este prezent într-o ipostază lipsită de orice inițiativă într-o însingurare totală: "stam singur". A lírai én teljesen egyedül van, elszigetelve, és nem is akar ebből az állapotból kitörni.
Unicul element ce creează impresia de mișcare dar produce efectele reci ale morții este vântul: punctele de suspensie îi adâncesc semnificațiile spre ideea de pustiire interioară. Az egyetlen elem, mely mozgást visz ebbe a mozdulatlanságba, a szél, de ez is hideg, tehát ugyancsak a halál metaforájaként értelmezhető. Az ismétlődő három pont a belső lepusztultságot, elhagyatottságot hivatott kiemelni.
Verbul "scârțiau" din ultimul vers întărește senzația de acută dizarmonie între eul liric și universul lipsit de viață, fără sens, terorizant. A "sercegtek" (csikorogtak) az első versszak végén megerősíti a diszharmóniát, mely fennáll a lírai én és a lélektelen, értelmetlen univerzum között.
Cadrul temporal nu este precizat, dar atmosfera marcată sugerează nocturnul. Az időtényező nincs feltüntetve, de a hangulatból arra következtethetünk, hogy esteledik.
Ez egy nagyon részletes, beható elemzése az első versszaknak. Amikor csak néhány szó áll a rendelkezésedre, törekedj arra, hogy a leglényegesebb, legfontosabb információkat közöld csak.
Később, a szimbolizmusnál még lesz szó erről.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)